Élem az álmom

Kecses, bájos, csinos – női mivoltunk jellemzői, jelzői, amelyekre titkon vagy nyíltan, de mindannyian vágyunk. Talán nem mindig ez a legfontosabb, de mindenki életében eljön az a korszak, amikor igenis érezni szeretné, hogy nőiségét, nőiességét értékelik, észreveszik, sokra tartják, sőt, hogy bánni tud vele – nem fegyverként vagy éppen manipulációs eszközként, csupán egy adottságként, amely… Tovább »

Tudod, hogy mennyi 730 gramm? Mondjuk akkora, mint egy 6 hetes kiskutya… Esetleg, mint egy női táska – üresen. Gyakorlatilag még annyi sincs, mint egy házi jellegű, vasárnapig friss kenyér súlya. Persze én pontosan tudom, hogy mennyi 730 gramm: éppen akkora, mint a Kicsi volt újszülött korában. Ekkora súllyal és 32 cm-es hosszúsággal jött világra… Tovább »

Az elmúlt bő fél évben többször is alkalmunk volt a Kicsivel tesztelni az egészségügy gyermekosztályait, és legnagyobb meglepetésemre azt kell mondjam, hogy inkább pozitív, mint negatív tapasztalatokkal gazdagodtunk – főként annak tükrében, hogy rettegünk mindenfajta kórháztól, ahol korábbi alkalmakkor csak még több fertőzéssel és bacival értünk haza, mint amivel bementünk. Persze, azért a világot megváltani… Tovább »

Kissé nehéz volt beismerni, de most már magam is látom, hogy nagyon sokáig buborékban éltem: egy színes, sikeres, szépen fejlődő magam-világában, amely néhány éve kipukkadt, és én csak zuhantam, amíg meg nem tudtam kapaszkodni a két kezemmel és ismét el tudtam kezdeni felépíteni egy újabb világot. Ezúttal nincs buborék, most albérlet van és gyűjtés és… Tovább »

Nem egyszerű az életünk – őszintén szólva, nem is igen igyekszünk, hogy az legyen. Utazások, évente többször, kötelező és spontán családi események, születésnapok, bulik a barátokkal és kötelező jelleggel a munkahelyen, közben gyerek, hobbi, edzés, háztartás… Pörgünk az életünk őrült sebességű örvényében, azt sem tudjuk már egyik napról a másikra, hogy mikor, hol, mit ettünk,… Tovább »

Lassan elérkezik a karácsonyi hajsza ideje. Ti is érzitek már…? Christmas is coming… mint Deresben a “winter”, csak itt nem ismeretlen élőhalottak lesznek, hanem mi magunk válunk egy-két héten belül üveges szemű zombikká, akik feladatlisták, (egyelőre még nem létező) ajándékötletek, utolsó pillanatban szervezendő utazások és két kisebb mértékű ideg- és fizikai összeroppanáson innen és túl… Tovább »

Számomra nem a karácsony és az év vége vagy éppen a januári fogadalmak ideje alkalmas a számvetések készítésére, hanem sokkal inkább Mindenszentek és Halottak napja, amikor még haladunk az egyre rövidebb nappalok során a lelkünkben egyre mélyebb és mélyebb dimenziók felé. A sötét és a hideg mind a befelé fordulást, a bekuckózást és tetszik-nem tetszik, a… Tovább »

Sokszor hangoztatjuk, hogy mennyire pozitívak, jókedvűek, mosolygósak vagyunk, mennyire harmonikus és kiegyensúlyozott az életünk, és milyen hepi minden. De valóban egyenlőségjelet lehet tenni az egyes jelzők és a pozitív életszemlélet közé? Egy ideje tudatosan figyelem azokat az ismerőseimet, akiknek az élete nem csak a külső mázban van rendben, hanem sok munkával, tudatosan, kitartóan építik minden… Tovább »

Az ember lánya 156 centivel, +/- 48 kilóval, mosolygós arccal és alapvetően pozitív életszemlélettel könnyen belecsúszik és még könnyebben benne is ragad a “kis helyes csaj, tudod, az a kis cuki” szerepkörébe, ami hosszú távon nem biztos, hogy annyira kifizetődő… Tiniként, persze, apád-anyád és a tanáraid egyaránt nagyon jó arcnak tartanak – végre egy kamasz,… Tovább »

Egyik reggel – mint minden reggel – épp csak átszaladtam a Móriczon lévő narancssárga aluljárón. Körülöttem százezer zombi nyüzsgött, metróból ki, metróba be, szórólaposok, eső elől elbújó hajléktalanok, kedvetlen jegyellenőrök és hosszú végtagjaikat nyeglén dobáló, életunt középiskolások rohantak az elhagyott percek és az éppen lekésett teendők után. Én még éppen jókor jó helyen voltam, pont… Tovább »