Élem az álmom

Kissé nehéz volt beismerni, de most már magam is látom, hogy nagyon sokáig buborékban éltem: egy színes, sikeres, szépen fejlődő magam-világában, amely néhány éve kipukkadt, és én csak zuhantam, amíg meg nem tudtam kapaszkodni a két kezemmel és ismét el tudtam kezdeni felépíteni egy újabb világot. Ezúttal nincs buborék, most albérlet van és gyűjtés és… Tovább »

Nem egyszerű az életünk – őszintén szólva, nem is igen igyekszünk, hogy az legyen. Utazások, évente többször, kötelező és spontán családi események, születésnapok, bulik a barátokkal és kötelező jelleggel a munkahelyen, közben gyerek, hobbi, edzés, háztartás… Pörgünk az életünk őrült sebességű örvényében, azt sem tudjuk már egyik napról a másikra, hogy mikor, hol, mit ettünk,… Tovább »

Számomra nem a karácsony és az év vége vagy éppen a januári fogadalmak ideje alkalmas a számvetések készítésére, hanem sokkal inkább Mindenszentek és Halottak napja, amikor még haladunk az egyre rövidebb nappalok során a lelkünkben egyre mélyebb és mélyebb dimenziók felé. A sötét és a hideg mind a befelé fordulást, a bekuckózást és tetszik-nem tetszik, a… Tovább »

Sokszor hangoztatjuk, hogy mennyire pozitívak, jókedvűek, mosolygósak vagyunk, mennyire harmonikus és kiegyensúlyozott az életünk, és milyen hepi minden. De valóban egyenlőségjelet lehet tenni az egyes jelzők és a pozitív életszemlélet közé? Egy ideje tudatosan figyelem azokat az ismerőseimet, akiknek az élete nem csak a külső mázban van rendben, hanem sok munkával, tudatosan, kitartóan építik minden… Tovább »

Az ember lánya 156 centivel, +/- 48 kilóval, mosolygós arccal és alapvetően pozitív életszemlélettel könnyen belecsúszik és még könnyebben benne is ragad a “kis helyes csaj, tudod, az a kis cuki” szerepkörébe, ami hosszú távon nem biztos, hogy annyira kifizetődő… Tiniként, persze, apád-anyád és a tanáraid egyaránt nagyon jó arcnak tartanak – végre egy kamasz,… Tovább »

Az biztos, hogy minden évben rám talál az októberi hideggel és egyre rövidebb nappalokkal együtt a mogorvaság és a begubózás – ők összetartó, jó testvérek, még véletlenül sem jön egyszerre csak egyikük, ha valamelyik feltűnik a színen, akkor biztos lehetek benne, hogy rövid időn belül ott lesz az egész banda, sőt, hozzák a rokonokat is… Tovább »

Ennek a blognak a gondolata már régóta érik bennem, fontolgatom egy ideje, hogy körül kellene már nézni magamon, magamban, kívül-belül megvizsgálni az elmúlt éveimet, és kicsit összeszedettebben tervezni a következőket, hiszen annyi minden történik velünk, annyi minden tapasztaláson vagyunk túl, és még több vár a következő sarkon és hajnalom túl. A blog tehát, leskelődik rám… Tovább »