Érdekes dolog, amikor alkotó, önkifejező ember van egy családban, főként, ha nem gyermek, hanem valamelyik szülő zenél, táncol, énekel, vagy esetleg ír. Ha ez már a kezdetektől így volt, akkor, ugye a pár és később a család tagjainak mindennapjai már elejétől kezdve így szerveződnek – de mi történik azoknál a családoknál, ahol anyaként jön… Tovább »
Boldogok a blogger-anyák – no, és a család..?
Érdekes dolog, amikor alkotó, önkifejező ember van egy családban, főként, ha nem gyermek, hanem valamelyik szülő zenél, táncol, énekel, vagy esetleg ír. Ha ez már a kezdetektől így volt, akkor, ugye a pár és később a család tagjainak mindennapjai már elejétől kezdve így szerveződnek – de mi történik azoknál a családoknál, ahol anyaként jön… Tovább »
Egyik reggel – mint minden reggel – épp csak átszaladtam a Móriczon lévő narancssárga aluljárón. Körülöttem százezer zombi nyüzsgött, metróból ki, metróba be, szórólaposok, eső elől elbújó hajléktalanok, kedvetlen jegyellenőrök és hosszú végtagjaikat nyeglén dobáló, életunt középiskolások rohantak az elhagyott percek és az éppen lekésett teendők után. Én még éppen jókor jó helyen voltam, pont… 
Ennek a blognak a gondolata már régóta érik bennem, fontolgatom egy ideje, hogy körül kellene már nézni magamon, magamban, kívül-belül megvizsgálni az elmúlt éveimet, és kicsit összeszedettebben tervezni a következőket, hiszen annyi minden történik velünk, annyi minden tapasztaláson vagyunk túl, és még több vár a következő sarkon és hajnalom túl. A blog tehát, leskelődik rám… 