Ne vágj ki minden fát! – 5+1 érv a műfenyő mellett

Alapvetően nagy karácsony-fan vagyok, de idén valahogy megváratott az az igazi, mézeskalácsillatú, fenyődíszítős, kiskarácsonyt dúdolgatós hangulat. Sok volt ez az év sűrű, hosszú, gyors, én meg kicsit már lelassultam év végére és takarékra tettem magam minden téren – még hangulat terén is. Egészen addig, amíg aztán megérkezett otthonunk legújabb tagja, dísze, ékessége – az új műfenyő. És akkor vele együtt beköszöntött a hangulat is. Illattal, dallammal, díszekkel.

“Műfenyő?!” – gondolom, most sokan felhorkantok ezen, de igen, nekem a karácsony vele teljes. El is mondom nektek lelkem minden (na, jó, majdnem minden) hangján, hogy miért!

1. A praktikus: A műfenyő tartós és elegendő egyszer kiválasztani egy szépet, az megbízhatóan, ugyanolyan pompázatosan fog feszíteni jövőre és még 5 év múlva is a nappalidban. Nem kell jövőre megint fázva válogatni az árusok között, vagy az utolsó nap bénázni a legrondább vagy éppen legnagyobb fák között – hiszen mindenki tudja, hogy huszonnegyedikére már csak ezek maradnak… 

2. A takarékos: A műfenyőt elegendő egyszer megvásárolni, és utána gyakorlatilag ingyen lesz minden évben csodaszép karácsonyfád. Gondold el, ha csak 5 évig is használod, már mennyit spórolsz vele, arról nem is beszélve, hogy ha kicsit vigyázol rá és a macskával is le tudod dealelni, hogy erre a pár napra bírjon magával, akkor további évek amúgy ablakon kidobott karácsonyfa árai maradnak a zsebedben. 
3.  A közepes képességű házitündér: A takarítás a műfenyő mellett egy álom. Semmi tűlevél a levesben, az ágyadban, meg a hajadban  még áprilisban is… Őszintén szólva hülyét kapok a tűlevelek utáni sziszifuszi hajszától, aminek ráadásul semmi plusz örömtartalma nincs, hiszen egy halott fa hullik előttem elemeire… És ettől az értelmetlen “haláltól” csak még jobban felhúzom magam.

4. Az empatikus: Igen, kiborít a fák minden évben való értelmetlen kivágása csupán azért, hogy nekünk legyen néhány szép napunk. Igen, tudom, most már nagyon sok fát direkt erre fenntartott és karbantartott erdőkből és telepekről vágnak ki, helyettük újat ültetnek, blablabla… Nem, köszi, nem kell a maszlag – az én lelkemen nem fog száradni egyetlen fa halála sem, én tökéletesen jól érzem magam a műfenyőmmel, amelyet történetesen ugyanazok a giccses, műanyag díszek díszítenek (a Kicsi remekei mellett, persze), mint a tízezrekért vásárolt ezüst fenyőket. Sokan védekeznek azzal, hogy “ha már úgyis kivágták őket, akkor nem mindegy, hogy megveszem-e vagy kidobják…?” – Hát, nem. Tudod, kedves konformista, ilyen alapon szinte minden tett aláírható és megbocsátható lenne. Nem, nem. Ez ennél sokkal egyszerűbb: ha folyton az élet védelméért kampányolsz és hangzatos idézetekkel hirdeted, hogy “minden egy”, akkor ültesd már át egy kicsit ezt ide is. Köszi! 😉 

5. A hagyományoknak hátat fordító: ami jelen esetben kicsit kacifántos, hiszen maga az ünnep is többrétű – eredetileg, ugye, a téli napforduló ünnepe volt és a hozzá tartozó rítusok, hagyományok megtartása kötődött az év ezen szakaszához. Ezt a kereszténység terjesztésekor átemelték, kanonizáltak és Jézus születésével együtt a fény születését ünnepeljük ekkor – kinek mi a szíve csücske, az már magánügy. De, hogy hogyan jön ehhez a fenyő…? Merthát, nem hiszem, hogy Mária, József és a három bölcs király olyan baromi sok fenyőfától övezve ünnepelték volna a Megváltó megszületését – Betlehemben… Persze, oké, hogy örökzöld növény, meg mágikus szimbólum, és akkor befigyelnek kicsit a rómaiak hagyományai és a germánok rítusai is (éljen a multikulti), de akkor ebből a szempontból meg már inkább vegyünk egy gyökeres fenyőt, ha módunkban áll kiültetni vagy karácsony után visszavinni az adott kertészetnek. Mivel azonban a kivágott, ennek következtében halott fenyő már nem mondható örökzöldnek (max. “még egy-másfél hétig zöld”-nek nevezhetjük jó szívvel), így valahogy ez is olyan fals és hamis. A műfenyőről legalább elmondhatjuk, hogy bár kábé ugyanannyira nem élő, de legalább tuti, hogy ez jövőre is zöld lesz… Emellett nem tudom elképzelni, micsoda szerencsehozó szimbólum lehet egy halott, vagy haldokló lény a házamban. Ez annyira barbár és a természettel számomra teljesen összeegyeztethetetlen…

6. A végső érv: szerintem nem is olyan finom az illata. Részemről inkább a mézeskalácsra és a szegfűszeggel megtűzdelt narancsra szavazok, ha már karácsonyi hangulatteremtésről van szó.

Mindezt összevetve elmondhatom, hogy idén is vagy hússzor szorult össze a szívem a karácsonyfa árusok standjait látva, ahol a sok haldokló fenyő megadóan tűrte a sorsát, és nagylelkűen ajánlotta fel élete utolsó napjait egy-egy családnak… Szomorúnak, feleslegesnek és értelmetlennek tartom a fenyők kivágását és álszent képmutatásnak érzem a sok megosztott fotót a Föld “tüdejének” szürküléséről, és minden kincsének kizsákmányolásáról. A fák, tudod, olyan védtelenek, türelmesek és odaadóak – ne élj vissza vele. Kérlek, válassz inkább műfenyőt…