Több fórumon is felmerült a kérdés, hogy igaz-e, hogy január végén-február elején többen szakítanak, mint az év más periódusaiban? A “jelenséget” többen több szempontból is magyarázzák: van, aki szerint szimplán új év=új élet alapon sokan ekkorra merítenek elegendő erőt ahhoz, hogy a nagy elhatározást követően meg is tegyék a régen tervezett lépést. Mások szerint ekkorra jutunk el a hideg és sötét tél során abba az állapotba, amikor már a legkisebb konfliktus is ki tud bennünket billenteni a lelki egyensúlyunkból – s bizony, ha ezek a kibillenések napi szinten jelentkeznek, akkor kevésbé higgadt egyéneknél könnyen borulhat az egyensúlyi állapottal együtt a párkapcsolati státusz is.
Nekem van még egy teóriám ezzel kapcsolatban, amely inkább az ezotéria és asztrológia iránt fogékonyak számára jelent majd bármit is, mindenesetre egy ideje figyelem már ilyen szemmel is a körülöttem élőket, és azt kell mondjam, lehet benne valami…
Január végén lép ugyanis a Nap a Vízöntő asztrológiai jegyébe és ezzel az egyik legellentmondásosabb időszakba. Itt most nem arra az általános sztereotípiára gondolok, amely szerint a Vízöntő hebrencs, kiszámíthatatlan, bohóc, infantilis, türelmetlen és megbízhatatlan… Ezek persze, lehetnek a Vízöntőhöz kapcsolható analógiák, de csupán akkor, ha az egyén alacsony szinten működteti a fentről kapott energiáit.
Magas szinten azonban a következők kapcsolódnak a Vízöntőhöz: függetlenség, ötletesség, szellemesség, hűség, stabilitás, tisztaság, önállóság, döntésképesség, forradalmi újítások, megtorpanás helyett haladás és ÁLLANDÓ VÁLTOZÁS – fontos kulcsszó mindkettő magában is és együtt, szókapcsolatként is remekül kifejezik a Vízöntő lényegét.
Hűség és önállóság? Függetlenség és állandó? Hogy jön ez össze? És mi köze ennek a szakításokhoz? A Vízöntő levegő minőség, amely elsősorban azt jelenti, hogy racionális alapon hozza meg a döntéseit, ugyanakkor a stabil minőségű jegyek közé tartozik, így tudja viszonylag könnyen és a sztereotípiákhoz képest meglepően hosszú távra elkötelezni magát akár párkapcsolatban, akár munkában – bármiben, amiben megőrizheti kreativitását, amiben lehetősége van újdonságokat bevezetni, forradalmasítani azt a területet, ahol ténykedik, s ahol kicsit valóban gyerek lehet – de nem infantilis bohóc, hanem a világot friss és kíváncsi szemmel néző, olykor-olykor nagy felfedezésekre rácsodálkozó ötletember, akinek időről időre létkérdés lesz a megújulás. S hogy még mindig hogyan jön ide a hűség…? Úgy, hogy a Vízöntő elsősorban és mindenek felett az igazsághoz, a tiszta valósághoz és benne kristály-átlátszó önmagához hű. Nem tud féligazságban élni. Nem tud játszmázni. Nem tud megalkudni, sem kivárni.
Legnagyobb erénye így egyben legnagyobb gyengesége is talán: kizárólag a tiszta valóságban és a totális jelenben képes létezni. Ez persze megóvja attól, hogy akár a jövőbe vetett hite/félelmei vagy a múltban való merengése/nosztalgiája miatt kicsússzon a valóságból, és sok jegytől eltérően a legteljesebben képes megélni az adott pillanatot – ugyanakkor ezzel rengeteget kockáztat, hiszen egyetlen pillanat alatt képes felrúgni sok-sok évtized munkáját, egy közepesen jól/rosszul működő párkapcsolatot vagy akár egy évek óta sikertelen kutatássorozatot, amennyiben nincs már mögötte hit és önazonosság, ha már lejárt, túlhaladta, nincs jelene – s így jövője sem.
Amikor a Nap jegyet vált, és átlép ebben a fantasztikus és váratlan lehetőségekkel kecsegtető jegybe, akkor mindannyian kicsit Vízöntő színezetet kapunk a mindennapjainkban. Persze, ez közel sem ilyen egyszerű, de talán így a leginkább közérthető. Január végétől február végéig mindannyian számot vetünk kissé a legfontosabb kérdésekben. Akinél jól működnek az adott életterületek, ott nem nagyon lesz gubanc, hiszen miért is lenne…? A Vízöntő ahogy írtam, hűséges, és kitartó, ha tiszta, érthető és értékes dolgok, célok veszik körül. De akinél bármelyik életterület is komoly kérdéseket vet fel az önazonosság és tisztaság – vagy ha úgy tetszik, a teljes igazság tekintetében, ott várható, hogy borul a megszokás. Ezért gondolom és tapasztalom azt, hogy ebben a néhány hétben valóban több felmondás, költözés, szakítás és válás történik, mint máskor.
A Vízöntő nem tűri a korlátokat – de nem öncélúan rombol, kizárólag a tisztulás, az igazság kimondása, a fejlődés és a jövő érdekében. Képes lerombolni a jelen hamis légvárait azért, hogy a jövő stabil, erős alapokon, valós és igaz célokért épülhessen újra. Ne ess, hát pánikba, ha valami különösen megrengeti most életed alapjait – csak fel kell emelned azt a bizonyos szőnyeget, és első tavaszi nagytakarításként a lelkedben lerakodott koszokat kisöpörni, kiszellőztetni a poros, rozsdás, nem működő célokat, és aztán menni, és tenni tovább a dolgodat.
Egyszerű, nem? – mondta a Vízöntő és könnyedén továbblépett… 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: