5 tanács a stresszmentes karácsonyi készülődésért!

Lassan elérkezik a karácsonyi hajsza ideje. Ti is érzitek már…? Christmas is coming… mint Deresben a “winter”, csak itt nem ismeretlen élőhalottak lesznek, hanem mi magunk válunk egy-két héten belül üveges szemű zombikká, akik feladatlisták, (egyelőre még nem létező) ajándékötletek, utolsó pillanatban szervezendő utazások és két kisebb mértékű ideg- és fizikai összeroppanáson innen és túl már novemberben alig várjuk, hogy túl legyünk az egészen. Pedig, ha belegondolunk egy jobbfajta kávé és a legjobb barátunk bizalmas társaságában, akkor a karácsony még mindig a szeretet ünnepe. Jó, persze, a fény születésének és Jézus hasznos, ám sokszor nehezen kivitelezhető tanításainak is örülünk ekkortájt, mégis, ha pici szerencséd is van az életeddel, akkor a végkimerültség és az “agyf@szt kapok mindjárt a gyerek zenélő pónijától/szirénázó rendőrautójától” kettőse mellett a szeretet érzése a következő az érzelmeid dobogóján.

Mert végeredményben, bármilyen macerás is a felkészülés időszaka, azért minden évben mindenki örül az ajándékoknak, a mama is még egy kicsit felgyúrja magát, jól sikerül a mézeskalács, anyád-apád végre kedvére és legálisan tömheti a gyereket csokoládéval és te is nyugodt szívvel tolsz az arcodba még egy bejglit, a hal meg a rántott hús bizalmas kettőse mellé.

De mi lenne, ha ugyanezt az életérzés felturbóznánk azzal, hogy kimerülés helyett fitt vagy, vidám, szellemes és kipihent? – Na, jó, nem ígérem, hogy maradéktalanul sikerül, de szívesen megosztom a saját, pár éve már bejáratott ötleteimet, amelyeknek köszönhetően évről évre egyre jobban élvezem a karácsony időszakát!

1. Takarítás

Téged is fel szokott hívni anyád, december 23-án, hogy “na, te végeztél már az ablakpucolással, kislányom?”. Bőrömből tudtam volna kiugrani minden egyes karácsonyi és egyéb nagy ünnepen gyerekként ettől – mert nem elég, hogy az ember végre pihenhetne, helyette sütit süt, csomagol, vásárol és még a nagytakarítás is… Fel is vettem kamaszként világmegváltó terveim közé, hogy amikor saját családom lesz, akkor én aztán tuti nem így, hanem pont másképp… Mígnem azon kaptam magam, hogy egyik évben én hívtam fel anyámat 23-án, hogy készen van-e már az ablakokkal…? Persze, ahogy kellett, én is elúsztam minden évben, és mire az ajándékozáshoz jutottunk, annak rendje és módja szerint sok mindenhez volt kedvem és energiám, csak ahhoz nem, hogy szeretetteljes legyek. Ennek folyományaképpen, nálunk azóta október-novemberre esik a nagytakarítás ablak és ajtópucolós felvonása, valamint a nagyobb volumenű beavatkozások elvégzése, így decemberre csak sok apróbb takarítás marad, legnagyobb örömömre – hiszen így máris megspóroltunk egy rakat időt és nem kevés veszekedést. Merthát, hol vagyon az megírva, hogy az asszony az ablakot kizárólag az ünnep előtt vagy alatt pucolhatja tisztára és fényesre? Így szokás? – Hát, nálunk már nem! 😉

2. Karácsonyfa

 Ezt kicsit részletesebben kifejtem majd, mert szívem egyik csücskében lakó karácsonyfák teljes értékű saját bejegyzést érdemelnek. Mindenesetre én nyíltan és őszintén műfenyő párti vagyok – ha van esetleg extra időm, akkor kreatív karácsonyfa párti. Időt spórolsz nekik köszönhetően és sok-sok energiát, hiszen megúszod a kiválasztás hosszadalmas procedúráját, és nem kell decembertől májusig tűleveleket takarítanod. Hidd el, elsőre lélektelennek érzed majd a kis műfenyőt, de amikor elteszed, és ott lesz a gyönyörű, tiszta, szép lakás, akkor belül hatalmas hálát fogsz érezni iránta! 😉

3. Ünnepi menü

Na, a másik kedvencem: kondérnyi halászlé, 20 liter húsleves, ipari mennyiségű rántott hús, hatlikós sült pulyka, tonnányi mézeskalács, végtelen bejglitekrecsek és linzerek számolhatatlan halmokban – és ha otthon nem ennéd magad butára, akkor bárhová elmész, minden vendégségben  muszáj kóstolni, ha már anyád/a mama/ a tesód/a sógornőd/a barátnőd/a Gizi néni ilyen sokat dolgozott vele. Ráadásul mindenhol még kis dobozban is kapsz útravalót, mert ilyet tuti máshol nem eszel…

Nem nagyon értem ezt a rengeteg előre főzést, hogy őszinte legyek… Több napig robotol az ember a konyhában, hogy aztán két hétig ugyanazt a négyféle ételt egye, ráadásul a második naptól a fele szikkadt, száraz, uncsi, és egyébként is… Én most már csak a mézeskalácsokat sütöm meg előre, minden más frissen készül, és olyan mennyiségben, amit maximum 2 nap alatt megeszünk. Most már minden bolt nyitva van az ünnepek alatt is, legfeljebb a két piros betűsön zárnak be a nagy szupermarketek, de azt meg át lehet ugrani két rántott húsos nappal. A többire meg mehet, amit megkívánunk: lasagne, sültek, zöldségek, ami eszünkbe jut. A halászlét pedig készítse el, akinek hat anyja van, én nem bajlódom vele.

Hogy nem így szokták? Meg tradíció? Miért ne lehetne az enyém egy új tradícó? A vidám, kipihent, gyerekével játszó anya hagyományának a megteremtése, aki urambocsá élvezi ezt az időszakot, amikor munka helyett a családjával lehet. Higgyétek el nekem, százszor élvezetesebb, mint amit konyhában meggőzölődött és idegtől nem látó anyáinktól tanultunk. Talán itt az ideje, hogy így ők is rájöjjenek: lehet másként, lehet jobb kedvvel, attól még ugyanolyan értékes nők, jó anyák és feleségek – sőt!

4. Ajándékok

Ugye, szerinted is baromi ciki minden évben kozmetikai csomagot ajándékozni anyádnak, a Gizi néniknek meg bonbont (főleg, hogy tudod, a gyereket még a tíz évvel ezelőtti beszáradt darabokkal tömi…)? Jó, persze mindenkivel megesett már, hogy valami miatt így jött ki a lépés, éppen ezért igyekszem egy ideje ennek elejét venni. Kétféle stratégiát alkalmazok:

• Egész évben figyelés az elejtett megjegyzésekre – akivel kicsit is több időt tölt az ember, az csak elnyikkant valamit, hogy “de baromi jó lenne egy normális éjjeli lámpa” vagy “régóta szeretném megnézni ezt a színdarabot, de sosem jutok el rá” stb. Ennek egy trükkje van: rögtön fel kell írni az elkapott információmorzsát, különben elfelejted. Kb. 10 hónap alatt jópár családtag és barát számára tudsz így igazi meglepetést ajándékozni, olyan dolgot, amire valóban vágyik. Hidd el, mindenki lakása tele van már illatgyertyával, és csinos sálból vagy éppen cuki dobozkából sem kell már több. Az elejtett megjegyzéses ajándékokkal azonban nemcsak azt a tárgyat adod majd át, hanem azt az érzést is, hogy te arra az emberre figyeltél és tucattermék helyett az idődet és a szeretetedet is adod neki. 
• A másik módszer nem egyedi, de mindig ütős: a kézzel készített meglepi. Mi kötöttünk már sálat, sütöttünk süteményt, de készíthetsz pl. nagyszülőknek fotóalbumot az unoka egész éves rosszalkodásairól, vagy barátnődnek ékszert a kedvenc ásványából – ha valaki nem akart elejteni egyetlen “nyomot” sem, akkor készíts neki valami szépet, és tedd mellé üzenetként, hogy miért éppen ezt szántad neki. Ezzel szintén az odafigyelésedet és szeretted fontosságának érzését tudod ajándékozni a tárgy segítségével. Hidd el, nagy öröm lesz!

5. Programok

Mint minden szülő, én is igyekszem a hétvégéket és a szüneteket, különösen az ünnepeket emlékezetessé és élménydússá tenni. Bábszínház, kirándulás, séta satöbbi… Egy ideje azt veszem viszont észre, hogy sok ez a Kicsinek. Magamon is észleltem, hogy talán kicsit túltoltuk a programokat, de azt hittem csak öregszem – egy szombaton viszont, amikor kérdeztem a Kicsit, hogy “na, merre menjünk? Állatkert, játszótér, vagy csak úgy csatangoljunk?” – azt felelte, hogy “ma inkább ne menjünk sehová, Anya, csak legyünk kicsit itthon.” És valóban meg is értem, hogy sok neki is az egész hetes utazgatás az oviba meg haza, az óvodában van csomó foglalkozás, többféle torna és 17 gyerek a csoportban, akiket mind el kell tenni a maga kis lelkében-világában. Megértettem, hogy bárhogy is gyorsabbak a gyerekek, nekik is idő kell, hogy az egyes eseményeket feldolgozzák, sérelmeiket helyre tegyék, élményeiket elmeséljék… 

Ezért aztán maximum egy nagy programot szervezek az ünnep idejére, valami olyat, ami tényleg nagy élményt ad, amit aztán jól át lehet beszélni, meg lehet élni, utána is lehet még mesélni mindenkinek. Nem kell minden napra új élmény, hiszen akkor elveszi az előző program fényét, egymásra csúsznak az impulzusok, befogadhatatlanná válnak az ingerek. 

Hidd el, szuper lesz társasozni, játszani, beszélgetni, együtt főzni – megerősödnek így a kötelékek, a bizalom, végre elmondhat majd a csemetéd egy csomó olyan dolgot, ami a napi rohanásban nem mindig jut eszébe. Most tudod meg, hogy már nem a rózsaszín, hanem a narancssárga a kedvenc színe, és ki nem állhatja a tejberizst, pedig eddig szerette, és hetek óta nem beszél a legjobb barátnőjével, azért olyan kis szótlan mostanában. Ne szégyelld magad, amiért úgy érzed, elhanyagoltad. És ne kérd számon, hogy miért csak most mondja el. Örülj annak, hogy elmondja, hogy megnyílik, hogy veled játszik, hogy téged igényel és a te tanácsodat kéri – később ezek a percek nagy kamatot hoznak majd, meglátod.. . Nem éri meg csili-vili, fotóznivaló programokkal teletölteni ezeket a napokat, mert lehet, hogy egy “unalmas” karácsonyi napon végül életed legnagyobb élményét kapod a gyermekedtől. Hidd el, nekik ez a legértékesebb program és a szeretet ünnepének valódi élménye, ha az időnket és a figyelmünket ajándékozzuk a csemetéinknek. 

Te melyik ötletet fogod hasznosítani? 😉

(Képek: pixabay.com)