Féltékenység

Örök téma a féltékenység kérdése… Tényleg a szerelem bizonyítéka? Vagy éppen annak a hiányát jelzi? Mit tegyünk, ha a párunk féltékeny – és még inkább akkor, ha minket kezd eluralni a zöld szemű szörny? Nem egyszerű instant megoldást kínálni, hiszen minden élet más, de nem is egészen lehetetlen, mert végülis mi emberek évszázadok óta fejlődünk, mégis képesek vagyunk időről időre ugyanazokat a hülyeségeket elkövetni, mint a régiek – és, mint amelyeket az újak fognak…

Azt gondolom, hogy az első és legfontosabb, hogy előbb magaddal tisztázd, hogy miért van benned féltékenység: miért érzed úgy, hogy kevesebb lennél valaki másnál, illetve, miért nem érzed magad biztonságban a kapcsolatodban. Ezeket a kérdéseket érdemes alaposan átrágni, és ha lehet, akkor utána feltenni a kedvesednek. Az esetek többségében ez sajnos az első helyett az utolsó lépés szokott lenni az összeveszés/szakítás után, pedig számos félreértés vagy arra okot adó szituáció megoldható lenne azzal, ha előbb magaddal letisztáznád ezt a témát, majd a pároddal is leülnél, és higgadtan, egymást meghallgatva megbeszélnétek a benned és ezek szerint a párkapcsolatban jelen lévő labilis pontokat. 

Ezektől a beszélgetésektől mind félünk, hiszen lelkünk legsebezhetőbb pontját tárjuk fel vele. Félünk a párunk reakciójától: mi lesz, ha megsértődik, mi lesz, ha hülyének néz… mi lesz, ha megtudja, mennyire fontos ő és a kapcsolatotok és mi lesz, ha el mered neki mondani, hogy néha igenis kicsinek és sebezhetőnek érzed magad…? Hiszen mindenki extrán magabiztos vezérnőstény/hím, aki öntudatosan és szuperjól irányítja az életét, csupa siker és csillogás minden, hát miért lenne bármi is labilis, urambocsá’ fejleszthető egy párkapcsolatban…? Ugye…?

Mindegy, beszéljetek, mert az fontos. Két alapeset fordulhat elő (és nyilván ezek árnyalatai):

• Az egyik, hogy a párod vevő lesz a beszélgetésre, meglepődik a felhozott témán, kicsit kínosan érzi magát, amiért kellemetlen helyzetbe hozott és megbántott téged. Eleinte talán nem is fogja érteni, hogy mire gondolsz, mikor viselkedett ő kétértelműen, és amikor felidézed a számodra bántó alkalmat, akkor magához húz, megölelget, megcsókol, és te magad is érezni fogod rajta, hogy rosszul érzi magát, amiért kételkedésre adott okot, vagy amiért hagyta, hogy a bizalmad bennetek és önmagadban meginogjon.
• A másik eset, hogy teljesen hülyének fog nézni, kinevet, vagy nevetségessé igyekszik tenni a szituációt és elbagatellizálja a benned felmerülő rossz érzéseket. Nem tiszteli az érzéseidet, nem érdekli, hogy megbántott, sőt, még ő fogja ellened fordítani a helyzetet azzal, hogy neki mennyire rosszul esik a bizalmatlanságod, és ha ennyire tartod őt és a kapcsolatotokat, akkor jobb is, ha külön mentek. Emellett biztosít róla, hogy ha tovább féltékenykedsz, akkor még okot is fog adni rá.

Bármelyik is a párod reakciója, először tudatosítsd, hogy ez a pillanatnyi lelkiállapotát tükrözi első sorban, tehát ha egy csapottszar nap végén hozod elő, akkor lehet, hogy másként reagálja le, mint ha egy nyugis, együtt töltött, harmonikusabb hétvégén, amikor te magad is összeszedettebb vagy és értelmesen tudsz kommunikálni. Mindenképp érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy magadban mennyire tudod majd elrendezni a beszélgetés után is a dolgotokat. Ha megmarad a belső bizonytalanságod, ha úgy érzed állandó alkalmazkodással és önmagad folyamatos legyőzésével jár az, hogy ne hozd szóba napról napra újból, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy jól érzed-e magad ebben a kapcsolatban. 

És azon, hogy állandó alkalmazkodás helyett inkább változtass. Előbb magadon, aztán a körülményeken.

Ha a párod (bármilyen módon is reagált), a beszélgetéseteket követően visszafogott lesz, igyekszik megerősíteni téged minden téren, és támogatni abban, hogy az önbizalmad általa is erősödjön, akkor nem lesz problémátok a jövőben. Akkor eljutott hozzá az üzeneted, és így csak egy kipipálásra váró feladat volt ez az élethelyzet a listátokon, és nem valószínű, hogy újra vissza fog térni.

Ha viszont továbbra is a környék csődöre/macája szerepében domborít, és egyszerűen látod rajta, hogy ő ilyen, olykor kitör belőle a fölös flörtenergia és levadássza vele az első útjába akadó szénalapú életformát – akkor még mindig van három választásod:

1. Szereted? Ő is szeret? Úgy érzed, alaptalanul voltál bizalmatlan? Valójában inkább az a probléma, hogy te érzed magad kevésnek, nem pedig az, hogy ő érez valakit többnek? – Akkor dolgozz először magadon, hiszen egyrészt úgyis az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad a bőrödben mindenki mástól, még a párodtól is, függetlenül. Másrészt hol lehetne kezdeni a változást, ha nem saját magadnál…? 

   Elevenítsd fel egy régi hobbidat, merülj el benne, szórakozással, jókedvvel, alakítsd ki a magad tevékenységeit, a magad köreit. Foglalkozz többet  a barátaiddal, családoddal, azokkal, akiktől valódi és leginkább pozitív megerősítést kaphatsz. Emeld az energiaszintedet, és meglátod, a párkapcsolatodban is sokkal fényesebb lesz a kisugárzásod. A legnagyobb vonzerő mindig az önbizalomban rejlik, mert erőt sugároz. Az emberek pedig szeretnek erős társhoz tartozni. Ez sokszor ilyen egyszerű  – és könnyed magyarázatot ad arra, hogy hogyan tudnak sokszor kevésbé előnyös külsővel rendelkező egyének is hódítani. 

   Nagyon fontos: soha ne alkalmazkodj a rosszhoz – inkább változz a jóért. És soha ne más miatt, mindig csak magadért.

2. Van persze olyan is, hogy szereted, érzed, hogy ő is szeret, igyekeztek is tenni mindketten a dologért, de valahogy vissza-vissza térnek a hasonló féltékenykedős szurka-piszkák, sőt, akár akaratlanul is adok-kapok lesz belőle. Előfordul, hogy egy új ismerőssel való kellemes beszélgetésben te magad is kicsit lelkesebbnek látszol, mint kellene, és lehet, hogy csupán egy számodra kedves beszédtéma, vagy egy másfajta energia hoz felpezsdülést, mégis az egyikőtök morog, a másik védekezik, kéthavonta szerepet cseréltek, és sehogy sem bírtok kimászni a kulimászból. Ilyenkor hasznos dolog kissé eltávolodni a helyzettől,  kis távolságot tartani, és vizsgálgatni kívülről az okokat. Kicsit több levegőt és teret hagyni magatoknak. Külön programokat is szervezni, jól érezni magatokat a másik folytonos monitorozása nélkül is, jókedvvel ellenni akár egyedül is egy-egy este, és kezelni azt, hogy éppen fogalmad sincs, hogy mit csinál a másik, de miért is agyalnál ezen, hiszen hadd legyen neki is egy estéje a barátaival, meg neked is. 

Az egyenletnek három megoldása lehet: 

– Vagy rájöttök, hogy együtt mégiscsak jó, maradnak a külön programok is, de visszatér az igény arra, hogy együtt legyetek, szerelmesen, és megosszátok a mindennapokat, no, meg a kellemes perceket is!
– Vagy rájöttök, hogy tényleg valaki mással érzi jobban magát a párod – hát, ez is egy válasz.
– Vagy rájössz, hogy te érzed jobban magad nélküle – legtöbb esetben inkább egyedül, mint valaki harmadikkal.

Nem kell túlagyalni, de bármelyikőtök is igyekszik kicsit több teret és időt kérni, az mindenképp jusson eszetekbe, hogy ilyenkor nemcsak magadnak, a másiknak is kéred ezt a teret és időt – nála is előfordulhat, hogy végül nagy meglepetést okoz neked…

3. Szakítasz vele. 

Most mit bámulsz?
Hát, szenvedni akarsz vagy boldog lenni? – Gondolom, a második.
Boldog tudsz lenni úgy, hogy állandóan azt kell nézned, kinek a seggét/mellét/fotóit stíröli? – Te nem. Van, aki igen, téged viszont zavar.
Elmondtad neki? – Igen.
Változtatott? – Nem.
Elmondtad még hatvanötször? – Igen.
Próbáltál szexibb lenni, kedvesebb, lazább, viccesebb? – Igen.
Továbbra is fellelkesedik, bármilyen ellenkező nemű ismerős kerül a képbe? – Igen.

Akkor itt nincs sok agyalnivaló.

Persze, lehetsz egész életedben pótlék, akit mindig elő lehet venni a polcról, mikor nincs más. Ez is egy választás. 
Tudom, ő ilyen, így szereted. Meghát, mégiscsak hozzád megy haza, veled bújik ágyba, az összes többi csak sziporka neki, hogy érezze, mennyire vonzó még mindig.
Teljesen mindegy, mivel próbálod becsapni magad. Merthát, ilyenkor tudod, hogy nem ő csap be, hanem te vered át saját magad. Pontosan tudod, látod, mi folyik a szemed előtt, mégis megvéded, mégis megmented, mégis ragaszkodsz.

Mihez?

Az egész lehúzó szarhoz? Ahhoz, hogy időről időre azt érezd, megint kevesebb vagy? Ahhoz, hogy állandóan csak második legyél?
Miért ne lehetnél te a sziporka?
Miért ne lehetnél te az, aki miatt vonzónak érzi magát?

Persze, kettőn áll a dolog: ha valóban nem tudod úgy ragyogtatni, ahogy arra neki szüksége lenne, és ha neki mindig mástól kell a megerősítés, akkor pláne nincs min gondolkodni.

Nem árulok el titkot: baromira fog fájni maga a szakítás, akkor is, ha te mondod ki a végét, viszont két nappal később, mikor már megetted a sarki kisközértből az összes fagyit, és telesírtál három csomag zsepit, azt fogod érezni, hogy megkönnyebbültél. Felszabadultál. Eltűnik a nyomás, az állandó kényszer arra, hogy bizonyítsd: te is érsz valamit, sőt, sokkal többet, mint egy aktuális másik. Könnyű lesz minden, nyugodt, és szabad leszel. Magadat szabadítod fel így önmagad démonjai alól. Persze, szar lesz, hogy ott a pólója még mindig a mosásban és hiányozni fog, ahogy átölelt – de gondold meg, hogy nemcsak téged, az összes többit is… – Úgyhogy hidd el, ennél nagyobb jót nem tehetnél magaddal.

(Képek: pixabay.com)