Szoknya – a mi titkos összetevőnk…

Kecses, bájos, csinos – női mivoltunk jellemzői, jelzői, amelyekre titkon vagy nyíltan, de mindannyian vágyunk. Talán nem mindig ez a legfontosabb, de mindenki életében eljön az a korszak, amikor igenis érezni szeretné, hogy nőiségét, nőiességét értékelik, észreveszik, sokra tartják, sőt, hogy bánni tud vele – nem fegyverként vagy éppen manipulációs eszközként, csupán egy adottságként, amely megléte szebbé, gördülékenyebbé, élvezetesebbé teheti a mindennapokat. De hogyan segíthet ebben egy egyszerű ruhadarab…?

Amennyire előnyös és élvezetes lehet a férfilét – valljuk be, sok férfit segített már előbbre ambícióikban a hímneműek magukkal hozott dominanciája, no, meg a testi erő, magasság és izmos vállak/combok/karok is sok helyzetben jól jöhetnek, nemcsak látványnak tetszetősek… – éppen annyira élvezetes lehet, ha mi, nők, élni tudunk Természetanyától kapott adottságainkkal. Igen, a férfiak kedvére is, meg a magunkéra is – a kettő, tetszik vagy nem, együtt a legpazarabb!

Jó ideig farmeros-lapostalpú cipős-pulcsis anyukaként róttam a főváros utcáit, hátamon a kényelmes hátizsák, amiben minden elfért, vállamon egy bőrdzseki vagy éppen kötött kardigán, ami épp a térdemig lógott. Hát, mit ne mondjak, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor vették egyáltalán észre, hogy nő vagyok… Persze, nem is akartam, sőt, széllel szemben pisiltem: mit nekem a magassarkú meg a smink és frizura, akinek tetszem, annak farmerban és edzőcipőben is dobbanjon meg a szíve… 

Ezzel, persze, nincs is semmi baj, megdobbant az a szív amikor ott volt az ideje, és amúgy éppen akkor tényleg totál le voltam strapálva, úgy klasszikusan, de ahogyan fent írtam, nekem is eljött az a korszak, amikor anyám fatalpú tízcentis papucsa helyett a magam kis magassarkúiban és libbenős szoknyáiban kezdtem újra kinyitni a világot és magamat – és, Csajok, azt kell mondjam, hogy mi baromira átvertük magunkat ezzel a nadrág-témával, amely a férfiak számára a legnagyobb csalódás lehet a push-up melltartó után közvetlenül.

Nyilván praktikus a gatya, mind abban szaladgálunk a játszótéren, meg vásárolni, és a kertben is kényelmesebb, mint a szoknya, de mégis… mégis ott az a nem kicsi, hanem hatalmas plusz, amit nyújtani tud – nekünk, és illúziókra igenis kapható, sőt, vágyakozó életünk párjainak.

Merthát a szoknya….

• ha akarod, akkor nyújtja az alakod, ha akarod akkor picit segít “összemenni” optikailag – mindenképpen könnyebb ezzel operálni és az erősségeket kihozni, mint a nadrággal, aminek 99%-a, valljuk be, csak a tökéletes fenekű és combú nőkön mutat jól.

• ha kicsit erősebb a combod vagy kerekebb a csípőd, akkor baromi szexi leszel egy A-vonalú szoknyában, sőt, még a kis pocakot is könnyebben elrejted. Ha pedig vékony vagy, akkor is egyszerűbben kreálhatsz kerek popsit egy kellőképp feszes szoknyával – minden testalkatnak tiszta haszon!

• nincs többé O-láb, nincs többé X-láb

• egy bővebb szabású szoknyával nincs több izgalom amiatt, hogy átsejlik a bugyid a feszülős nadrág anyagán, nem kell aggódni az áthurkásodó narancsbőr miatt sem. A szoknya ápol és eltakar, és ahogy fent írtam, a legjobbat tudja kihozni belőled.

• szoknyás nőként te is komolyabban veszed magad és szebbnek, tetszetősebbnek érzed magad, és ennek megfelelően is viselkedsz – ennek tudatában hordod a ruhád, kicsit jelmezként talán, de hidd el, jó hatása lesz: feszesebb tartást ad, könnyebben megtartod a “hasat be-cicit ki”-alapszabályt, és így hidd el, nemcsak vonzónak érzed majd magad, de valóban az is leszel

• szoknyában kecsesebben jársz – ez egy kellemes tartozék, és nem fogod megbánni!
   

• titok: nem kell feltétlenül kényelmetlen vagy extramagas sarkú cipőt húznod a szoknyádhoz. Sokszor egy finom balerina cipő, egy szexi csizma vagy egy kellemes, középmagas sarok tökéletes (amúgy a legtöbb ortopédus szerint egészségtelen a teljesen lapos talpú cipő, az ajánlott sarok kb. 3 cm – bátran járj utána!)

• Szoknyás nőként kedvesebb leszel – és ezt nemcsak magamon, de barátnőimen is észrevettem. Nyilván az egyes ruhadarabokkal óhatatlanul is magunkra öltjük a velük elraktározott szerepeket, képzeteket – és, hát, valljuk be, kevésbé jellemző, hogy arrogáns, mocskos szájú, bunkó legyen valaki egy szexin libbenő selyemszoknyában vagy éppen egy romantikus hosszú ruhában – Pretty Woman óta is tudjuk ezt, hogy hosszú évek megspórolt illem- és etikettóráit hozhatjuk be egyetlen jól megválasztott koktélruha segítségével. 😉

• És most a titkok titka: a férfi valójában nem vágyik arra, hogy minden nap és állandóan a szeme elé tegyük, hogy mit láthat a szoknya, vagyis napjaink esetében a nadrág alatt. Azt gondolom, a férfiak számára a szoknya elvesztése a világ  egyik legnagyobb bűvészmutatványának csúf és álnok leleplezése volt, amelyet azóta sem hevertek ki teljesen. És valahol igazuk is lehet… Sajnos, mióta a leggingsek és cicanadrágok visszajöttek a köztudatba, és sokan ráadásul szimpla nadrágként hordják őket, azóta szerintem maguk a férfiak imádkoznak titkon ükanyáink hatalmas abroncsos ruhái után… Nem, a férfi titokzatosságra vágyik… Ő sem akarja mindig látni, hogy mit kap meg este, és nyilván arra sem vágyik, hogy a többi férfi a választottján legeltesse a szemeit és bókokat vagy éppen sértő véleményeket mondjanak az imádott nőre. És bár vicces mém lett a tevepata, hidd el, sokkal több férfi tartja visszataszítónak, mint szexinek. 

Nem lettem azért, persze, cicababa, nem használok erős sminket, nem festem a hajam, és szerencsére meg tudom kímélni magam attól is, hogy milyen legyen az aktuális körmöm, ami minden ruhámhoz passzol – de annak örülök, hogy a szoknyákkal megtaláltuk egymást, és így én is jobban megtaláltam magam, nőként. Nem tünciskedő, hanem magabiztos, önmagát vonzónak látó nőként, aki igenis élvezi, hogy kinyitják előtte az ajtót, előre engedik akár vásárlásnál is, hogy kap egy kedves mosolyt, és kellemesebben, gördülékenyebben telnek a mindennapjai. No, nem kizárólag a szoknyának, hanem a szoknya által megtalált önbizalomnak és belső női harmóniának köszönhetően.

Neked mi a titkos összetevőd…? 😉