Számomra nem a karácsony és az év vége vagy éppen a januári fogadalmak ideje alkalmas a számvetések készítésére, hanem sokkal inkább Mindenszentek és Halottak napja, amikor még haladunk az egyre rövidebb nappalok során a lelkünkben egyre mélyebb és mélyebb dimenziók felé. A sötét és a hideg mind a befelé fordulást, a bekuckózást és tetszik-nem tetszik, a… Tovább »
Könnyed számvetés, avagy bajnoki címeim…
Számomra nem a karácsony és az év vége vagy éppen a januári fogadalmak ideje alkalmas a számvetések készítésére, hanem sokkal inkább Mindenszentek és Halottak napja, amikor még haladunk az egyre rövidebb nappalok során a lelkünkben egyre mélyebb és mélyebb dimenziók felé. A sötét és a hideg mind a befelé fordulást, a bekuckózást és tetszik-nem tetszik, a… Tovább »
Sokszor hangoztatjuk, hogy mennyire pozitívak, jókedvűek, mosolygósak vagyunk, mennyire harmonikus és kiegyensúlyozott az életünk, és milyen hepi minden. De valóban egyenlőségjelet lehet tenni az egyes jelzők és a pozitív életszemlélet közé? Egy ideje tudatosan figyelem azokat az ismerőseimet, akiknek az élete nem csak a külső mázban van rendben, hanem sok munkával, tudatosan, kitartóan építik minden… 
Az ember lánya 156 centivel, +/- 48 kilóval, mosolygós arccal és alapvetően pozitív életszemlélettel könnyen belecsúszik és még könnyebben benne is ragad a “kis helyes csaj, tudod, az a kis cuki” szerepkörébe, ami hosszú távon nem biztos, hogy annyira kifizetődő… Tiniként, persze, apád-anyád és a tanáraid egyaránt nagyon jó arcnak tartanak – végre egy kamasz,… 
Egyik reggel – mint minden reggel – épp csak átszaladtam a Móriczon lévő narancssárga aluljárón. Körülöttem százezer zombi nyüzsgött, metróból ki, metróba be, szórólaposok, eső elől elbújó hajléktalanok, kedvetlen jegyellenőrök és hosszú végtagjaikat nyeglén dobáló, életunt középiskolások rohantak az elhagyott percek és az éppen lekésett teendők után. Én még éppen jókor jó helyen voltam, pont… 
Érdekes lények a nagyszülők… A családban a gyerkőc világra jöttével egy időben születnek meg a szülők és a nagyszülők is, akiknek legalább annyira új helynek tűnik ettől a naptól kezdve a világ, mint az újszülött bébinek. Teljesen elfeledkeznek, például, olyan ezerszer hangoztatott frázisokról, hogy: “nem fogok én neki gügyögni, hát, nem hülye az a baba,… 
Az biztos, hogy minden évben rám talál az októberi hideggel és egyre rövidebb nappalokkal együtt a mogorvaság és a begubózás – ők összetartó, jó testvérek, még véletlenül sem jön egyszerre csak egyikük, ha valamelyik feltűnik a színen, akkor biztos lehetek benne, hogy rövid időn belül ott lesz az egész banda, sőt, hozzák a rokonokat is… 
Ennek a blognak a gondolata már régóta érik bennem, fontolgatom egy ideje, hogy körül kellene már nézni magamon, magamban, kívül-belül megvizsgálni az elmúlt éveimet, és kicsit összeszedettebben tervezni a következőket, hiszen annyi minden történik velünk, annyi minden tapasztaláson vagyunk túl, és még több vár a következő sarkon és hajnalom túl. A blog tehát, leskelődik rám… 