Élem az álmom

Boldogok a blogger-anyák – no, és a család..?

  Érdekes dolog, amikor alkotó, önkifejező ember van egy családban, főként, ha nem gyermek, hanem valamelyik szülő zenél, táncol, énekel, vagy esetleg ír. Ha ez már a kezdetektől így volt, akkor, ugye a pár és később a család tagjainak mindennapjai már elejétől kezdve így szerveződnek – de mi történik azoknál a családoknál, ahol anyaként jön… Tovább »

Kávéteszt

  Imádom ezeket a semmire sem jó, mégis szórakoztató “személyiség teszteket” – tudd meg, hogy mi a hozzád illő foglalkozás a reggel felvett bugyid színe alapján; ki voltál előző életedben a FB-profilképed alapján; és tudj meg mindent magadról az alapján, hogy a TACSKÓban, vagy a ZOSANban szoktad-e intézni a hétvégi nagybevásárlást. Legutóbb egy bájos, kávés… Tovább »

Liftünk – nevetés egy gombnyomásra!

Két közepesen rosszkedvű poszt után tegnap belekezdtem egy harmadikba, hazafelé gondolatban már éppen a bejegyzés felénél jártam, amikor rájöttem, hogy nem stimmel ez. Hiszen éppen azért indult a blog, hogy a fejemet a mocsár fölött tartva még a legtrogyább napokon is kapjak levegőt, napfényt és új távlatokat – ehelyett mindjárt magamat, jobban mondva még a… Tovább »

Hogyan NEM tanítottam meg a Kicsit felemelt fejjel járni…

  … avagy ennyit az újév első tervéről! Érdekes, hogy bár személyiségünkben eltérőek és mindannyian egyediek vagyunk, bizonyos vonásainkban mégis nemzetenként hasonlóságokat mutatunk. A sztereotípiák szerint a japánok precízek, az olasz lazák, a spanyolok szenvedélyesek, a németek pontosak, a britek ehetetlen kajákat főznek. Öhm… én csak hallottam… 😉 De döntse el nyilván ki-ki a maga… Tovább »

Színes-szürke hétköznapok 2016-ban

  … avagy, jövőre is sok ilyen vidám, tartalmas, vicces percet kívánok magunknak… 🙂  7  + 1 pici szösszenet, amolyan intim pillanatképek – mert vannak momentumok, amelyeket érdemes megőrizni… És végső soron ilyen puzzle-darabkákból állnak össze a mindennapjaink…! ... Tovább »

Kipakoltam a mindenes fiókot…

Huhh, Csajok, nagy munkára vállalkoztam: kipakoltam az előszobai mindenes fiókos szekrényt. Biztos neked is van ilyened, ahol a rengeteg hasznos kacatot  gyűjtöd, ragtapasztól mécsesig, csavaroktól ajándékkötözőig, szóval, minden van benne, meg még az is. Gondolhatjátok, hogy nem önszántamból veselkedtem neki ennek a herkulesi feladatnak, őszintén szólva hamarabb húznám meg Cerberos három fején egyszerre a bajszát,… Tovább »

Elfogadtam, hogy…

Kissé nehéz volt beismerni, de most már magam is látom, hogy nagyon sokáig buborékban éltem: egy színes, sikeres, szépen fejlődő magam-világában, amely néhány éve kipukkadt, és én csak zuhantam, amíg meg nem tudtam kapaszkodni a két kezemmel és ismét el tudtam kezdeni felépíteni egy újabb világot. Ezúttal nincs buborék, most albérlet van és gyűjtés és… Tovább »

Bloggerek egymást közt…

Egyik reggel – mint minden reggel – épp csak átszaladtam a Móriczon lévő narancssárga aluljárón. Körülöttem százezer zombi nyüzsgött, metróból ki, metróba be, szórólaposok, eső elől elbújó hajléktalanok, kedvetlen jegyellenőrök és hosszú végtagjaikat nyeglén dobáló, életunt középiskolások rohantak az elhagyott percek és az éppen lekésett teendők után. Én még éppen jókor jó helyen voltam, pont… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!